Geraldton - Kalbarri

Hónapok óta a legjobb alvásból ébredtünk a Geraldton karaván parkban, annak ellenére, hogy a szomszédunkban (nem) alvó ausztrál hippicsapat zenéléssel és hangoskodással próbált bennünket megakadályozni benne. A másik szomszédunk meg rosszalló tekintettel, fejcsóválva nézett rám reggel, vélhetően engem gondolt a tegnapi party szervezőjének.
Egy kedves idős hölgynek -akinek rókafejű kutyáját abajgattam előző este, és aki azt állította, hogy a világon nincs még egy hely, ahol olyan gyönyörű napraforgó-mező van, mint Magyarországon - még odaintettem, mielőtt távoztunk,  majd megkezdtük utunkat a Kalbarri Nemzeti Park felé.

Ma egy könnyebb napot terveztünk be, mert szerettünk volna kirándulni a nemzeti parkban, ezért csak 155 km-t mentünk. Útközben megálltunk egy Pink Lake-nél.

A furcsa pink árnyalatú tó vizét évek óta kutatják a tudósok. A szokatlan természeti jelenség, mely Ausztrália számos pontján megtalálható, az egyik legnépszerűbb turista látványosság. Egyes írások szerint, a rózsaszín elszíneződést a vízben található mikroorganizmusok okozzák. Egy másik hipotézis szerint a tó a furcsa rágógumira emlékeztető színét a sókristályokban található vörös színű halophilic baktériumoknak köszönheti. A furcsa szín ellenére semmilyen káros hatással nincsen az emberre, még fürdésre is alkalmas. Én személy szerint, már Rottnes-Island-en megcsodáltam egyet, de most Timi kedvéért ezt is útba ejtettük. A víz színe a magasból sokkal sötétebbnek tűnik, a légifelvételeken sokkal látványosabb a víz és a környező természet kontrasztja.

 

Következő állomásunk a Kalbarri National Park.

Itt egy 8 km-es túrát terveztünk be. A Murchison-folyó által faragott szurdokok és sziklaalakzatok évente több ezer látogatót vonzanak a Kalbarri Nemzeti Parkba.

A szurdokokat több millió évig faragta a folyó, hogy ezeket a látványos sziklafelületeket kiformálják. A rövidebb vagy hosszabb kiépített sétautak könnyű hozzáférést biztosítanak a látványos kilátásokhoz.

 

A Kalbarri Nemzeti Park 13 km-re délre fekszik a város déli részeitől. A szerencsések a kilátókból az óceán bálna rajait, vagy sziklákról vadászó sast is láthatnak. Nekünk sajnos nem volt szerencsénk, pedig bálnaszezon van, úgyhogy a következő napokban remélem végre láthatunk bálnákatl is. És ti is!

Az emberek egyébként nagyon barátságosak. Egy 80 éves öregúr hajolt be zavarba ejtően a kocsi ablakán a bolt előtt, hogy hogylétünkről érdeklődjön. Kérdés nélkül megmondta Magyarország fővárosát, a Darwinba vezető úton található városok nevét, és a legjobb fish&chips helyeket a környéken.  Hosszú monológja végén beült a kocsijába és beletolatott a mögötte parkoló autóba majd elhajtott. 

Mi pedig Airbnb-s szállásunk felé vettük az irányt.

 

 

Megosztás a facebookon